Ágyéki gerinc
Nagyon gyakoriak az ágyéki gerincnél jelentkező fájdalmak, azaz a derékfájások: a felnőtt lakosság 60–90%-a szenved vagy szenvedett már benne! A közhiedelemmel ellentétben nem segít rajta a hosszas pihenés – sőt, még elő is segíti a fájdalom krónikussá válását.
Az ágyéki gerinc 5 mozgó, hátrafelé görbülő, azaz lordotikus csigolya alkotja, melyek a mellkasi (azaz háti) gerinc utolsó csigolyája és a keresztcsont (összefort) 5 csigolyája közül az első között helyezkednek el. Gyakori helye a „közönséges” fájdalmaknak, más szóval azoknak, amelyek nem gyulladásos állapotból, traumából, daganatos megbetegedésből vagy fertőzésből fakadnak (az esetek 90%-a). Így évente 14,5 millió közönséges derékfájást diagnosztizálnak1! Leginkább az 55 és 65 év közötti személyek érintettek.
A derékfájások nem mind egyformák! Előfordulhat, hogy:
- fokozatosan, hónapok alatt jelenik meg vagy éppen hirtelen, egy rossz mozdulat nyomán;
- gerincsérvvel (ami egy porckorong kiboltosulása a helyén kívülre) jár együtt vagy nem;
- akut (kevesebb mint 6 hétig tartó rövid időtartam), szubakut (6 és 12 hét között) vagy krónikus (több mint három hónapig, néha évekig fennáll).
Két gyakori akut derékfájdalom: a lumbágó és a isiász
A lumbágó akut fájdalommal kísért becsípődésként jelentkezik a hát alsó részén és esetlegesen a lábban, a far alsó részén haladva át. Általában szokatlan erőkifejtés után jelentkezik, és a mozgás jelentős nehezítettségével jár. A lumbágó 8–15 nap alatt spontán gyógyul, de lehetséges a későbbi kiújulás.
Az isiász élénk fájdalommal jelentkezik a hát aljában, végigsugározva a lábon egészen a lábujjakig. Az esetek 95%-ában abból fakad, hogy egy porckorongsérv irritálja az ülőideg egyik gyökerét. Gyakran olyan személyeknél jelentkezik, akiknek a kórelőzményében már szerepel derékfájdalom, és még akár kisebb erőfeszítés nyomán is felléphet. Az alakulása általában kedvező: Az érintettek 80%-a két hónapon, 95%-uk 1 éven belül meggyógyul.
A lumbágó és az isiász kezelésének részét képezik a fájdalomcsillapító és gyulladásgátló gyógyszerek, a viszonylagos pihenés (kerülni kell az ágynyugalmat, és ha szükséges, akkor a lehető legrövidebb ideig kell tartania), valamint a tevékenységek folytatása a fájdalom szabta korlátok között. A kezelés egyik pillére a mozgás. A deréktámasztó öv viselése lehetővé teszi a fájdalom csökkentésének és a mobilitás visszanyerésének felgyorsítását, ami a közhiedelemmel szemben nincs negatív hatással az izomzatra2 3. Ritkán van szükség műtétre.
Ha a fájdalom továbbra is fennáll...
Krónikus derékfájdalom felléphet egy lumbágó után vagy kialakulhat fokozatosan, különösebb ok nélkül. Elsősorban a kopás és a mikrotraumák jelenségeivel függ össze, és hajlamossá tehet rá a statikai zavar, az izomgyengeség és a stressz. A kezelés részei a fájdalomcsillapító gyógyszerek, a célirányos gyakorlatokkal végzett gyógytorna, de a rendszeres fizikai aktivitás is, mivel mindkettő csökkenti a fájdalmakat és javítja a funkcionális képességeket4.